Az Univerzum úgy gondolta, hogy készen állok egy újabb megborulásra. Az igazság az, hogy sosem állok készen egy újabb megborulásra, csak mindig keresztülevickélek rajtuk valahogy. És aztán találok egy random egyensúlyt, ami vagy megmarad, vagy nem.

Általában azt mondják milyen nyugodt és összeszedett vagyok, milyen közvetlen. Persze. Vedd el a figyelmet, dobj be valahova ahol nem találom a helyem és ellepnek ismeretlen érzelmek amiket nem tudok hirtelen kizárni és íme, egy idegroncs. Jó, előtte még rázz fel egy trigger eseménnyel, hogy biztosra menjünk :D

 Fáradt vagyok. Nem tudom, hogy a sok érzelem, vagy egyszerűen fárasztó volt a nyár, vagy mert kevesebb figyelmet kapok, vagy mert alkalmazkodnom kell egy újabb szabályrendszerhez, amit amúgy nem is ismerek, vagy hogy borult a megszokott heti beosztásom VAGY ezek együttesen, de nincs az az alvásmennyiség ami elég, a kedv és motiváció hirtelen hűlt helyét találta.

Oh hát ez a depresszióóó!

Majd jobb lesz. Ez a helyzet, más úgysincs. Egyszercsak megérkezik majd egy megszokás és helyreáll a rend. Addig a három láb helyett kettőn imbolygunk egy kicsit. Ügyesek vagyunk már.

Csak olyan jó volna már egyszer nem a túlélésre játszani érzelmileg, hanem ha lenne egy kis laufom.

Vagy túl nagy kérés ez?