"És nem érzem úgy, hogy sok vidám pillanattal fog járni feltétlen."

Ez a rész gyorsabban bejött, mint gondoltam. Ez az a pillanat, amikor nem állhatok meg. Amikor baleset után hamar be kell ülni a kormány elé és menni tovább. Igen, sérültem, igen, kommunikáltam (büszke vagyok rád, Faniel, tudom, hogy ez sem volt könnyű) bár nem rögtön mert se időm se megfelelő hangulatom nem volt hozzá ott helyben. És nem győztek tőlem bocsánatot kérni. Ha úgy vesszük, félsiker.