Carmen megint rádöbbentett valamire. Ez mindig vicces, mikor gyakorlatilag csak visszamondja amit mondtam, csak ő hamarabb tudja értelmezni, mint ahogy én a mondat után. Ezért szeretem leírni a dolgokat amúgy aztán visszaolvasni őket.

Anyway. A lényeg, hogy a probléma nálam is az apámhoz való érzelmi kötődésemben van. Hogy egy olyan embert szerettem volna, hogy engem válasszon aki sokfelé (de a lényeg, hogy másfelé) tartozik megfeleléssel és nem én vagyok a prioritása. Ez így biztosan nem fog bekövetkezni. Az a nagy kérdés, hogy el tudok-e ettől tekinteni, vagy egyáltalán mennyire? És olyan embert kinézni, akinek eleve én vagyok a prioritási sorrendje elején és nem szakad háromfelé.