Ilyen amúgy néha van. Aztán utólag mindig megnyugtatom magam, hogy az első érzelmi reakció mindig ösztönös, csak tudnom kell nem hallgatni rá. Talán egy idő után halkabb lesz. Igazából már most sem olyan ordító mint akár pár hónapja. Aztán a belső Felnőtt és Szülő megbeszélték a Gyerekkel a dolgot. Meglepően megértő tudok lenni, ha akarok, úgy tűnik már magammal is. És ami szintén nem elhanyagolható, a múltbéli önmagammal is. Több szempontból.