Biztosan ki fog alakulni valami új rutin, de addig is egy limboban létezem a dolog kapcsán. Jelen pillanatban azt sem tudom érdemes-e megbeszélni. Persze biztos, vagy legalábbis kommunikálni, hogy megtörtént és hogy így nem tudom mi van. Vagy mi lesz. Hogy hogyan tovább. De ahhoz is legalább alkalom…

Ilyen amúgy néha van. Aztán utólag mindig megnyugtatom magam, hogy az első érzelmi reakció mindig ösztönös, csak tudnom kell nem hallgatni rá. Talán egy idő után halkabb lesz. Igazából már most sem olyan ordító mint akár pár hónapja. Aztán a belső Felnőtt és Szülő megbeszélték a Gyerekkel a dolgot.…

Életemben talán először érzem azt, hogy a most körülöttem lévő emberek megérdemelnék a legjobb oldalam és úgy érzem nagyjából a legrosszabbat tudom csak adni, nyújtani. De ez nem igaz. Most először tényleg az igaz valóságomat adom, elvárások nélkül, megmutatva a saját sebezhetőségemet. És ez…