"És nem érzem úgy, hogy sok vidám pillanattal fog járni feltétlen." Ez a rész gyorsabban bejött, mint gondoltam. Ez az a pillanat, amikor nem állhatok meg. Amikor baleset után hamar be kell ülni a kormány elé és menni tovább. Igen, sérültem, igen, kommunikáltam (büszke vagyok rád, Faniel, tudom,…

Nightwish - Dead Boy's Poem (link) Nincs több szégyen, se nekem, se nekedSajnálom Csendből születve, a csenddel teleA világ legszebb koncertjeAmiért élni lehet, vagy meghalniSzívemnek tán otthonra lelni Dalold, mi bennszakadFelejtsd, mi bennakadSiess a szép szemekbe beleveszniVerseim közt járva,…

Felnőtt énben kicsit más megélni az ürességet, mint Gyermeki énben. A Gyermeki én hiányállapotként észleli, amit tölteni kell, értelemszerűen kívülről, hiszen belülről nincs miből. De így Felnőtt énből nézve valahogy más. Mintha egy nullállapot lenne, se nem jó, se nem rossz, csak van. A vágyat…

Ma reggel olvastam egy bejegyzést, ami azt a témát feszegette, hogy egyszer igazán megfordíthatnánk a művészek és a tudósok sztereotipikus ábrázolását, miszerint a tudósok hideg, racionális, érzelemmentes távolságtartásból, a művészek pedig érzékeny, empatikus belemerülésből tapasztalják meg és…

Szóval valami olyasmi lenne a lényeg, hogy rést kell ütnöm a pajzson. Mármint a sajátomon, mert a másokén könnyedén meg tudom tenni. Már nem is kihívás. De magamat sebezhetővé tenni? Na az egy nehéz döntés. És nem érzem úgy, hogy sok vidám pillanattal fog járni feltétlen. Viszont elkerülhetetlen.…