Egy ismerősöm kért tőlem egy élménybeszámolót Az Ügyről, úgyhogy gondoltam ha már írtam egy kisebb esszét, felteszem ide is, hogy megmaradjon.
A Soharóza Catwalk koncertjeinek lényege, hogy egy jelmeztervező, Nagy Fruzsina kosztümjeit egy téma (esetenként konkrét történet) keretein belül mutatják be a kórus tagjai, miközben énekelnek. Így született a Tabu, a Dalok a kamrából, Az Ügy és tavaly a Keleti Blokk. Én utóbbi kettőt láttam eddig, egyébként tudom ajánlani bármelyik darabjukat, persze kicsit szokatlan, de valahogy pont passzol az én furaságomhoz.
Az Ügy alaptörténete a magyar bürokrácia útvesztője, emberek sora, akik ügyes bajos dolgaikat igyekeznek elintézni (vagy kikerülni), többnyire sikertelenül. A teljesség igénye nélkül, tartozások csekknek öltözve, zajártalom tojásos dobozokkal, idősek banyatankkal, az öntelt BMW-s a rokikártyával, szülési szabadság ügyintézés, amiken keresztül átfogó képet kaphatunk emberi sorsokról, többnyire vicces, ám esetenként nyomasztó, de legalábbis mindenképp figyelemfelkeltő módon. Mindeközben vissza-visszatér az egyre vörösebb fiatalember, aki mindössze a lakcímét szeretné átírni, csak a két szomszédos ház két különböző kerületben található, így a siker mondhatni esélytelen, mindezt magyar népdalok dallamára írt frappáns szövegekkel adja elő Halas Dóra kórusa. Amikor azt gondolnánk, hogy a Telefonközpont szürrealitását már nem lehet felülmúlni (bár hogy mennyire minősül szürreálisnak az, amit minden néző átélt már hétköznapjaiban - ezt bizonyítja a teljes nézősereg kitörő nevetése a jelenet több pontján - az egy másik kérdés), a darabnak mégis sikerül olyan finálét nyújtani, ami ezt képes megtenni, majd le is zárja azt méltó módon.
Igyekeztem olyasmit írni, ami nem igazán spoileres, de mégis ad valami betekintést ebbe a zseniális műalkotásba. Remélem lesz még majd (hiszen ezt sosem tudni, bár mint kiderült Dórinak is ez a kedvence), addig pedig továbbra is szuggerálom a megvásárolható felvételt. Hátha. :)
