Megérdemlem, hogy mások vállalják a velem kapcsolatos felelősséget.

Ebbe beletartozik, hogy időt tesznek félre nekem, hogy felvállalnak, hogy kimondják ami bennük van és számíthatok rájuk.

Alapvetően ez az egész tényleg a felelősség témája körül forog bő harminc éve. És ezt azzal kompenzálom, hogy másokért vállaltam a felelősséget olyan helyzetekben, amikhez semmi közöm nem volt. Nem voltam különb, csak az önállóságom miatt kompetensebb. Ami egy gyönyörű öngerjesztő folyamat.

Megérdemlem, hogy a szükségleteim megoldásokkal találkozzanak, nem racionális kifogásokkal.

Semmi sem tökéletes, de az erőfeszítés számít.

Megérdemlem, hogy szeresse a társaságomat aki fontos számomra.

Extra ha szívesen ér hozzám...

Megérdemlem, hogy határokat állítsanak velem szemben.

...és ne nekem kelljen egyrészről kitalálni mi a fasz van, másrészről hazaküldeni valakit, aki azt mondta hogy nincs sok ideje és amúgy is utálni fogja magát másnap ha sokáig kimarad. Magyarán...

Megérdemlem, hogy a másik vállalja a felelősséget saját magáért.

...és nem engem hibáztat érte.